Il Capo di Tutti Capi – The Boss társasjáték

Életkor: 10+
Játékosok száma: 2-6
Játékidő: 40 perc

A The Boss társasjátékban gengsztercsaládok bőrébe bújva próbálunk minél több zsákmányt szerezni, elnyerve ezzel Al Capone tiszteletét. Feladatunk, hogy az “értékes” városokat a mi családunk tagjai uralják.

A játék elején játékosszámtól függően előkészítjük a játékteret, szétosztjuk a megfelelő lapokat a játékosok között, és mindenki magához veszi a gengsztercsaládját (maximum 8 főt jelent játékosonként, amit fakockák formájában kapunk meg). Egy adott körünkben kijátszunk kezünkből egy városkártyát, és ha akarunk, családtagokat küldünk egy városba. Egy körben csak 1 városba küldhetünk embert, oda viszont bármennyit (a lényeg, hogy így több családtagunk legyen ott, mint a jelenleg uralkodó játékos családtagjai).

Ha a forduló véget ér, minden városban a legtöbb családtaggal jelen lévő játékos kapja meg a hozzá tartozó “jutalmat”. Azért idézőjelezek ennyit, mert bizony az esetek jelentős részében az a jutalom igazából büntetés. Tehát óvatosan az arcoskodással! A játék több fordulóból (3-5) áll, okosan kell gazdálkodnunk az erőforrásainkkal (jelen esetben a családtagjainkkal), mert vészesen fogyhatnak!

Példánkban egy három fős játék elejét mutatjuk be. Kezdéskor 6 város maffiózóját látjuk az asztalon, és 5-höz a hozzátartozó, egyelőre láthatatlan városkártyát. Ez lesz a “jutalom” az adott városért. Chicago külön történet, arról kommentben, ha igény lesz rá.

A maradék városkártyákat pedig a játékosok kapják meg. Ezeken a városkártyákon a maffiózó alatt szereplő jutalmak vannak, tehát Philadelphiához tartozik egy 3Milliós zsák, 1 börtönrács és egy pisztoly. Ebből az egyik a “jutalom”, 2 pedig a játékosoknál van. Nálunk ez van a kezünkben, amit a többiek nem látnak:

Ezek szerint Saint Louisról nincs információnk, New Yorkban biztos, hogy pénzes zsák üti a markunkat, ha a mi embereink uralják, Bostonban szintén (de ezt a többi játékos nem tudja). Cincinnativel is ugyanez a helyzet (nagyon szerencsés a leosztásunk 🙂 ), Philadelphiával viszont vigyáznunk kell, mert vagy a 3Milliós zsák a jutalom vagy a pisztoly (ami azt jelenti, hogy meggyilkolják a családtagunkat, aki végleg kiesik a játékból). A kórház szimbólum azt jelenti, hogy egy családtagunkat egy forduló erejéig elveszítjük, a börtön 2 forduló büntetéssel sújtja családunk egy tagját.

Minden körünkben ki KELL játszanunk egy városkártyát (a többiek is ezt teszik, így jutunk egyre több információhoz), és ha akarunk, küldhetünk embereket EGY városba. Ebből is látszik, hogy egy fordulóban 5 körünk lesz, tehát a 6 városból maximum 5-ben tudjuk megszerezni a többséget (nem fogjuk, mert a többiek is játszanak 🙂 De nem is kell!).

Minden körünkben azt kell eldöntenünk, milyen információt adjunk a többi játékos tudtára, illetve, hogy meg merjük-e kockáztatni egy-egy város meghódítását. Ugyanis nagyon könnyen pórul járhatunk két dolog miatt is:

  • Nem marad elég emberünk egy valóban értékes város hódításához
  • Kiderül, hogy a jutalom az büntetés, így a következő fordulókra leszünk kénytelenek nélkülözni pár emberünket. És higgyétek el, belőlük sosem elég!

Főleg azért, mivel a kezdeti 8 emberünkből 3 nem közvetlen családtag, csak szimpatizáns (kisebb fakocka). És ha egy adott fordulóban felhasználtál egy szimpatizánst, őt a játék végéig nélkülöznöd kell, kiesik a játékból. A családtagokat visszakapjuk, hacsak nem kerültek börtönbe, nem sérültek meg vagy nem lőtték le őket. Igen, ilyen is van, senki nem mondta, hogy könnyű a gengszterek élete.

Tehát ahogy fogynak a kártyáink, és családtagjaink, egyre inkább tisztul a kép, látható lesz, hogy melyik városokban érdemes nagyobb létszámmal jelen lennünk (példánkban Bostonban mindenképp), hol kevésbé. Figyelembe kell vennünk, melyik játékostársunk blöfföl, ki hogyan taktikázik, milyen információja lehet (ja igen, a kártyák hátlapjai elárulják, melyik városhoz tartoznak, tehát a mi esetünkben tudják, hogy Bostonról sok információnk van).

Hogyan lehet blöffölni? Maradjunk a bostoni példánál. Ha a két 3-as zsák lenne nálunk, én biztos, hogy az első körben küldenék egy embert oda, így a többieknek azt sugallnám, hogy tudom, jutalmat fog érni a végső elszámolásnál. Ha szerencsém van, a következő játékos 2 emberét küldi oda, míg valaki más 3-at. Tehát ők jó eséllyel veszteni fognak családtagokat, szimpatizánsokat, így egyetlen ember pillanatnyi nélkülözésével több környi előnyre teszek szert. Más kérdés, hogy aki már játszott velem, nem fog ilyen amatőr trükköknek bedőlni! És ebből lesznek a fordulók végén kialakuló “Miért nem küldtetek oda senkit? Tudtam, hogy trükközöl! Na, ki a legravaszabb főnök?” élcelődő beszélgetések, amit a legtöbb társasjátéktól elvár az ember.

Szóval a The Boss annak ellenére, hogy a nagy társasjátékdíjak elkerülték, egy nagyon ravasz, szórakoztató, blöffölésen és taktikán alapuló kártyajáték, nagyon hangulatos képekkel, fakockákkal. Biztos, hogy kellemes perceket szerez a családdal/barátokkal!

Itt tudod megnézni a játék adatlapját
the_boss_tarsasjatek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..