Miért nincs Monopolynk?

Gyerekként szerencsés helyzetben voltam, hiszen rengeteget játszottunk a család tagjaival. Kártyáztunk, sakkoztunk, dámáztunk, torpedóztunk (kizárólag négyzetrácsos papírlapon), ország-városoztunk, amőbáztunk. Akkoriban a Ki Nevet a Végén?, Monopoly, Gazdálkodj Okosan szentháromság mellett ritkaságszámba ment, ha valakinél fellelhető volt egy Hotel, Game of Life, Rizikó példány a polcon. Így nyálcsorgatva játszottunk minden táblás játékkal, amiben volt dobókocka, bábu, kártyák, játéktábla csupa-csupa “tapogatnivaló” alkatrész. Emlékszem, a Gazdálkodj Okosant már 6 éves fejjel is rém unalmasnak tartottam, mégis órákat játszottunk vele hétvégenként. (Persze, hogy órákat, mert ahhoz, hogy megvedd az utolsó kisrádiót is a lakásba, rá kellett lépned az egyetlen mezőre, ahol ezt megteheted)

A legnagyobb hibája ezeknek a játékoknak, hogy egyáltalán nem, vagy csak nagyon minimálisan kényszeríti a játékosokat döntéshozatalra. A Gazdálkodj Okosanban például csak dobsz, leléped a dobott értéket, és ha van pénzed, vásárolsz, ha nincs, akkor nem csinálsz semmit. A Ki nevet a Végénben ugyanúgy dobsz, lépsz, de legalább eldöntheted, hogy melyik bábuddal teszed ezt meg.

Mégis hasznosnak tartom ezeket a játékokat, mivel mint minden társasjátékban, a végén lesz győztes, és lesznek vesztesek is. Hol nyerünk, hol veszítünk, így előbb-utóbb megtanuljuk kezelni ezeket az élményeket. Rá vagyunk kényszerítve, hogy azért, hogy játszani tudjunk, be kell tartanunk bizonyos szabályokat (pl. csak annyit léphetünk, amennyit a dobókocka mutat, csak akkor tehetjük ezt meg, ha rajtunk van a sor…). Ezeket a szabályrendszereket alkalmazva később az élet más területein is könnyebben elfogadjuk a különböző írott és íratlan szabályokat (nem megyünk át a piroson, a sor végére kell állni a boltban…). Ezen kívül minden gyerek szeret “bankos” lenni, kiosztani a pénzeket, visszaadni, rengeteget kell fejben számolni ahhoz, hogy betöltse ezt a pozíciót.

Tehát az árnyoldalak mellett ezeknek a játékoknak is vannak előnyeik. Azonban az indokolatlanul elnyújtott és unalmas játékmenet miatt nem tudnak kilépni ebből az árnyékból, 4 játékosból 2 biztosan nem örömmel ül le egy újabb partira.

Szerencsére a mai társasjátékok amellett, hogy magukban hordozzák az alapvető előnyöket, általánosságban igényes megjelenésükkel, gyors játékmenetükkel és egyedi mechanikájukkal minden játékosnak próbálnak olyan élményt nyújtani, hogy legközelebb is boldogan üljenek le játszani. Illetve egy-két partijátékot leszámítva a mai családi játékok annyira komplexek, hogy akarva-akaratlanul is az agyunk több területét meg kell dolgoztatnunk, ha sikeresen szeretnénk szerepelni bennük. Egyszerűen muszáj számolnunk, figyelnünk a többiekre, észrevenni az apró összefüggéseket, kivárni a megfelelő pillanatot a cselekedetünkre, élni a kínálkozó lehetőségekkel…

Megválaszolva a címben feltett kérdést: Azért nincs (és nem is lesz) Monopoly a Társasnavigátor kínálatában, mert haragszom rá. Haragszom, mert a többszáz megjelent változata ellenére nem képes megújulni. Haragszom, mert bár a mai napig az egyik legjobban eladható társasjáték, nem ad olyan játékélményt, hogy felkeltse az érdeklődésemet a többi társasjáték iránt. És nagyon félek, hogy már sokaknak vette el a kedvét a további társasjátékoktól…

2 thoughts on “Miért nincs Monopolynk?”

  1. Hm… Elolvastam az írást… S mintha saját szavaimat látnám papírra vetve. Minden szavával egyet kell értenem.
    Sajnos mai napig is rengeteg gyerek nő úgy fel, hogy a Monopoly-Ki nevet a végén-Gazdálkodj okosan “bűvkörében” nő fel, és soha nem találkozik modern társasjátékokkal. Talán éppen azért, amit a szerző is mond a blog végén: Ezek a játékok nem inspirálnak arra, hogy új, modern játékokat próbáljanak ki a gyerekek, családok.
    Részemről köszönöm, hogy nem lesz 36 féle Monopoly a kínálatban 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..