A Monopoly célja a kapitalizmus árnyoldalának bemutatása?

Monopoly börtön (forrás: Mark Strozier/Flickr)
Mark Strozier/Flickr

“Vegyél földet! – már nem gyártják.” – mondta Mark Twain; érdemes megfogadni, ha jól akarsz szerepelni a világ legnépszerűbb táblás társasában, a Monopolyban, ami generációk óta tanítja a gyerekeknek, hogy vásároljanak ingatlant, pakolják tele hotelekkel, aztán nyújtsák be az egekig emelt bérleti díjakat a játéktársaiknak a kiváltságért, hogy véletlenül oda léphettek.

A játék méltatlanul el nem ismert alkotója, Elizabeth – Lizzie – Magie, valószínűleg egyenesen a börtön mezőre léptetné magát, ha megérte volna, hogy lássa, milyen sikeres lett a játékának mai, kifacsart változata. Miért? Mert a játék épp az ellenkező értékeket közvetíti mai formájában, mint ami az ő célja volt.

Kapcsolódó: Miért nincs Monopolynk?

Lázadó Lizzie

Magie 1866-ban született Illinois-ban, és egész életében néma lázadóként harcolt kora normái és politákája ellen: játékokat tervezett, verseket és novellákat írt, humoristaként és színészként is fellépett. 44 éves korában házasodott csak meg, miután sokak felháborodására feladott egy társkereső újsághirdetést, amiben aukcióra kínálta fel magát fiatal amerikai rabszolganőként – elmondása szerint azzal a céllal, hogy rámutasson a nők alárendelt helyzetére a társadalomban. “Nem vagyunk gépek”, mondta. “A nőknek is van eszük, vágyaik, reményeik és ambícióik.”

A társadalom nemi berögződéseinek vitatása mellett az akkori vadkapitalista ingatlantulajdonlási rendszert is célkeresztbe vette, méghozzá egy társasjáték formájában. Az inspiráció egy könyvből fakadt, amit apjától, az anti-monopolista polikikus James Magie-től kapott. Henry George klasszikusában, a Haladás és szegénységben (1879) találkozott a gondolattal, miszerint “a föld használatához való jog épp olyan alapvető, mint a levegő belégzéséhez való”.

Georgizmus

Az 1870-es évek amerikájában utazva George mindenfelé szegénységet és nélkülözést látott a növekvő gazdagság mellett. Úgy gondolta, ez nagyrészt a földtulajdonok egyenlőtlenségeiből fakad, ami ezt a két erőt – a szegénységet és a fejlődést – összeköti. Így hát ahelyett, hogy Twaint követve a földtulajdon vásárlására ösztökélte volna polgártársait, az államot szólította fel, hogy adóztassa meg azt. De mégis milyen alapon? Álláspontja szerint a föld értékének legnagyobb része nem abból adódik, hogy mit építettek rá, hanem az alatta rejlő természeti kincsekből, vagy a környezetének közösségileg termelt értékéből: közeli utakból és vasutakból, a virágzó gazdaságból, biztonságos környékből, jó iskolákból és kórházakból. Amellett érvelt, hogy az így beszedett adóból mindenkinek részesülnie kellene.

Földbirtokosok játéka

Eltökélve, hogy George javaslatának helyességét bizonyítsa, Magie megtervezte, és 1904-ben szabadalmaztatta az általa Landlord’s Game-nek nevezett társast. A táblán mezők szerepeltek körben (ami annak idején újdonságnak számított), rajtuk utcák és tereptárgyak, amiket meg lehetett venni. A játék fő egyediségét az adta, hogy két külön játékszabályt is írt hozzá.

A “Jólét” című szabálykönyv szerint minden játékos pénzt kapott, amikor valamelyikük új ingatlant vásárolt (ezáltal tükrözve George javaslatát a föld értékének adóztatásáról). Akkor ért véget a játék (és nyert mindenki!), amikor az a játékos, aki a legkevesebb vagyonnal kezdett, megduplázta a pénzét.

Ezzel szemben a “Monopólium” játékmódban azzal szerezhettek előnyt a játékosok, ha ingatlant szereztek és bérleti díjat szedtek azoktól a szerencsétlenül lépő játékostársaiktól, akik épp az ő mezőikre léptek – végül pedig az lett a nyertes, aki a többieket csődbe vitte. (Ismerős?)

A két játékszabálynak Magie szerint az a célja, hogy a játékosok gyakorlati példán keresztül megtapasztalják az akkori földharácsoló rendszer működését, annak szokásos végkimeneteleit és következményeit. Ezáltal megérthetik a tulajdonviszonyok egyes megközelítéseinek  nagyon különböző szociális következményeit.

“Akár Életjátéknak is nevezhettem volna, hiszen a valódi világban a sikerekhez vagy kudarcokhoz vezető minden elemet tartalmaz, a célja pedig ugyanaz, mint ami az emberi fajnak általában mindig is a célja volt: a vagyon felhalmozása.”

Lizzie Magie

A Monopólium születése

1935-ös Monopoly kiadás (forrás: Wikipedia)
1935-ös Monopoly kiadás (forrás: Wikipedia)

A játék hamar sikeres lett a baloldali értelmiségiek körében, egyetemi kampuszokon, köztük a Wharton Schoolon, a Harvardon és a Columbián, illetve kvéker közösségekben. Néhányan módosítottak a szabályokon, újrarajzolták a játéktáblát, például Atlantic City utcaneveivel. Egy ilyen kvéker adaptáció játékosai közt volt egy munkanélküli férfi, Charles Darrow, aki később egy ilyen módosított verziót sajátjaként adott el a Parker Brothers játékcégnek.

Amikor a játék valódi eredete kiderült, a Parker Brothers megvásárolta Magie szabadalmát. Az újonnan kiadott társast már egyszerűen Monopolynak nevezte, a mohó közönségnek pedig már csak az egyik játékszabályt adta oda: azt, amelyikben egy győz mind felett. A játékot továbbra is Darrow nevével reklámozták, aki állításuk szerint az 1930-as években álmodta azt meg, eladta a Parker Brothersnek és milliomos lett. Ez a semmiből-lett-milliomos tündérmese irónikusan példázta a Monopoly által sugallt üzenetet: tegyél meg mindent a meggazdagodásért, ellenfeleidet pedig tedd tönkre, ha nyerni akarsz.

Úgyhogy ha legközelebb valaki elhív monopolizni, próbáljátok ki, milyen a másik játékmód: amikor felteszitek a táblára a Szerencse és Meglepetés kártyákat, alakítsatok ki helyet egy harmadik kupacnak is, ahova az adók érkeznek. Ide minden játékosnak be kell fizetnie az adót, amikor bérleti díjat szednek a játékostársaktól. No de milyen magas legyen az adó? És hogyan osszátok szét a befolyt pénzeket? Ezek a kérdések alighanem parázs vitákat fognak szülni a Monopoly tábla körül – dehát Magie épp ezt szerette volna elérni.

Források

A cikk fordítás, eredeti angol változatát Kate Raworth írta az aeon.com hasábjaira.

Ha tetszett:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..